Már két hónapja, hogy ránk köszöntött a tavasz. Színes réttel, rügyet bontó erdőkkel, virágzó fákkal igyekszik feledtetni velünk a tél komorságát. Életre kelt az állatvilág is. Rovarok, bogarak sokasága élvezi röptében a nap meleg sugarait, a még megmaradt farakásokon „hatalmas” zöld gyík napozik, a kertekben elkezdődött a munka. A frissen ásott föld terített asztalként szolgál madarainknak is, hisz a kiforgatott lárvák, bogarak bőséges táplálékként kacsintanak rájuk. Nemcsak szemeinket kápráztatja el a tavasz, de jóllakatja fülünket is. Még a hozzá nem értők is könnyen felfedezik, mennyi féle madár próbálja túlénekelni társát.
Akad egy, akivel nehéz felvenni a versenyt. Nem csak gyönyörű énekével, de kitartásával is sokakat megelőz. Csak a korán kelők veszik észre, hogy egyáltalán tart-e szünetet, hiszen szinte az egész éjszakát átdalolja.
Madarunk nagy népszerűségre tett már szert. Dalok, mesék, szimfóniák kedvelt hőse. „Hallhatjuk Beethoven a Pastoral-szimfóniájában, japán népmesében, Andersen soraiban is ott rejtőzik, s még Arany Jánost is megihlette. Mária-képeken és a mennyország ábrázolásain a lélek örök boldogság utáni vágyának megtestesítője. Éjjeli éneke miatt a szerelem és a vágy jelképének is tartják.
Április végén, május elején kezdi énekét. Gondosan elrejtőzik egy bokorban, és kiereszti hangját. Amit hallunk gyönyörű, és titokzatos, hogy miért…… azzal várjunk még pár sort! De ki is ez a kis művész?
Ha Blaha Lujzát említem, a századvégi népszínművek híres primadonnáját, furcsa módon közelebb is kerültünk a megoldáshoz. Volt egy közös tulajdonságuk, amiért a „nemzet csalogányának” hívták. Csalogány a népi neve a Fülemülének. Nem is nehéz kitalálni, miben hasonlított Blaha Lujza hozzá.
Szemmel észrevenni nagyon nehéz, de azért pár szó arról, hogy is néz ki ez a tollas kis művész!
Testhossza 16 centiméter, a szárnyfesztávolsága 23–26 centiméter, testtömege 17–24 gramm. Hasa, háta szürke, farka vörösesbarna. Torka világosszürke. De ami tényleg érdekessé teszi, az valóban a hangja. A már említett titokzatossága torkában rejlik. Azon nagyon kevés madarak közé tartozik, melyek képesek egyszerre több szólamban is énekelni (Gégéje négy hangot képes egyidejűleg kiadni, zeneileg tökéletes akkordokat is énekel). S ha mindez nem lenne elég, a hallott dallam nem teljese az énekeltnek, hisz a sorok tele vannak az emberi fül számára nem hallható hangokkal, motívumokkal. Az akusztika nagy mestere hajlamos más madarak hangjának utánzására, ami a madárvilágban annyira nem is különleges, gondoljunk csak a beszélő hollókra, az egerészölyvként vijjogó szajkóra!
Nem is hinné az ember, mennyi mindent megtudhat abból is, ha csak a madár hangját hallja. Ha éjszaka is éneklő, a környéket betöltő hangú madárral „találkozunk”, akkor már tudjuk is, hogy egy fülemüléről van szó sőt, hozzátehetjük, hogy a hímet halljuk, így udvarolva a tojónak.
Ha sikeres volt a hódító technika, akkor az erdők talajára készíti el csésze alakú fészkét. Fészekalja 4–6 tojásból áll, melyen 13–14 napig ül.
A földön vagy bokrok tövén található rovarokkal, férgekkel, pondrókkal táplálkozik, így a kert- és termőföld-tulajdonosok segítője. Fogságban elpusztul.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.
