a szajkó (Garrulus glandarius)

Nemrég még mindent hó borított, hideg reggelek köszöntötték a napot. El se hittük, hogy itt nem is olyan sokára virágok nyílnak, rügyek bomlanak. Aztán, egy szempillantás alatt- legalábbis visszatekintve nem volt több-, a tavasz közepén találjuk magunkat. Április van. Lassan ébred a természet, rajtunk erőt vesz a tavaszi fáradság, a növények még félik az esetleges éjszakai fagyokat, az időjárás pedig néha-néha mintha hű lenne a hagyományokhoz, a bolondját járatja velünk. Nagykabát, aztán pulcsi, másnap elég a póló, majd hirtelen megint csak kabát.
Nem csak az idő kedveli a tréfákat. Van egy jómadár, aki szintén nagy szerelmese a bolondozásnak, bevallom, engem is sokszor átvert már.
Nemrég, mikor kertemben tettem-vettem, felfigyeltem egy hangra, kinek gazdáját mindig megcsodálom, lehet azért, mert Ő volt az első, akire gyerekként felfigyeltem:  az egerészölyv. Már messziről megismerni jellegzetes vijjogásáról. E napon is erre a hangra lettem figyelmes, közelről szólt, viszont sehol nem láttam berepülni. Se a szántóföld felől, ahonnan általában élelemmel érkezik, se az erdő felől, vadászatra indulva. A hangra hirtelen másik válaszolt. Amikor nem közeledett egyik se, gyanússá vált. Az ég helyett a bokrokat, fákat kezdtem el fürkészni. Vártam a szokásos elszólást, amivel felfedi e kis "humorista" a kilétét, de nem jött. Egyik fa alsó ágán viszont megpillantottam a szemben lévő domb oldalában. Nem messze tőle pedig társát, akivel együtt gyakorolták fajtársuk "beszédét". Nos igen: mi is tanulunk más nyelveket, mért ne tanulhatnának a madarak is egymástól? Persze csak ha a viccelődés esetét kizárjuk. Vijjogás, ami persze nem tökéletes ragadozó kiejtéssel történik, kisebb termet, aztán pár perc múlva a krákogó elszólás: "Hát, már megint átvertelek?"  Mutatkozott be újfent a Szajkó.
Aki nem jártas a madárvilág hangjaiban, tényleg könnyen összetévesztheti az ölyvvel. Szép napos időben,  mikor a fények kedvezőek, sokszor nagyon jól megfigyelhetjük őt, hisz nem félős, így közel merészkedik, mondhatni kifejezetten társas lény. Talán még az ember közelsége is kedves neki, de hogy nem zavarja, az biztos. Gyűrűzőknek okoz sokszor kellemetlenséget rövid, de erős csőrével, mellyel erősen bele tud kapaszkodni az ember ujjába. Tollazata egyszerűen elegáns: rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör, ami gyönyörűen csillog a ráeső sugarakban. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Ha figyelmesen járod az erdőt, a parkokat, a kerted, Te is rálelhetsz ezekre a tollakra, amiről biztosan felismerheted azt, aki elhagyta.

Izgalmi állapotban gyakran felborzolja fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles "sksék". Hangjára a környék minden állata felfigyel, mintha a természet riasztója lenne. Nemcsak a már említett egerészölyv hangját, de a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását, a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is művészien utánozza.
Táplálkozását tekintve mindenevő. Nyáron főként rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, békákat, apró rágcsálókat. Ősszel, és télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok játszzák a legnagyobb szerepet. Ilyenkor "előveszi éléskamráiból" az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Bár a rejtekhelyeket -ami lehet fatuskó, avar- nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytatva, biztosítja tudta nélkül a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. Mondhatni tiszteletbeli erdész. Tölgymakk, bükkmakk, kukorica, gabonafélék magvai, dió, mandula, alma, szőlő, erdei gyümölcsök egyaránt szerepelnek az étlapján.
Májusban rakja le 5-6 tojását. 16-17 napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még 19-21 napot töltenek a fészekben, és azt gyakran még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják.
Hazánkban rendszeres fészkelő. A költési időt kivéve szívesen tartózkodik csapatokba verődve, ilyenkor elhagyja az erdőt is. A vadászok nemigen szeretik, hisz hangjával felveri a bujkáló vadat, jelezve neki: Pajtás, most fuss amerre látsz!
Hazánkban nem élvez védettséget sőt, számlájára legyen írva, hogy sok védett énekes madár az étlapján szerepel, ezért vadászható is.