Két hete még el se hittem volna, hogy március van. A mai világban minden felfordult kicsit. Csúsznak az évszakok, néha a bolondját járatja velünk az időjárás, és még sajnos sok minden más is. De (nem akarom elkiabálni) úgy látszik, legyőzte a tavasz a telet, nem volt hiába a sok farsangi bál, a kisze báb égetés, a busójárás. Mondhatnám mentegetőzve, hogy igen, én is a friss, üde illatokat vártam eme kis írással, a felkelő nap már érezhető melegét, a nap közbeni langyos szellő simogatását, foghatnám a tavaszi fáradságra, de inkább nem teszem. Késtem. De amiről írni fogok, kapcsolódik eme állapothoz. Ahhoz, hogy naptár szerint már elmúlt a tél, de a szél hideg foga még bátran kapdos ide-oda, a fű még deres reggelente, már ahol megmaradt a hótakaró védelme alatt. Ha nem nézném a naptárat, azt is hihetném, hogy november vége van. Pedig csak nehezen ébred a természet, mint a kisgyerek, kinek iskolába kell mennie, de még csak öt perc felkiáltással visszadől a puha párnák közé, és alszik tovább.. Én a mai napon fogtam fel igazán, hol is tartunk az évben. Nem volt sok, csak egy pillanat, de meghatározta további napomat. A már erősödő napsugarak eddig is jókedvet csempésztek napjaimba. A mai nap is így kezdődött. A nyitány - a korai világosság minden szépsége, a ragyogó sugarak játéka, a tavaszi föld illata - rögtön mosolyt csalt az arcomra. A továbbiakban a madarak vették át a stafétát, prímet. Holló balról, egerészölyv a távolból, őt utánzó szajkó, verebek, és hirtelen egy régi ismerős ének a szomszéd ház tetőről. Mintha az ember nem akarná felismerni a meglepettségről régi ismerősét, kit hosszú idő után lát újra, úgy néztem fel gyanakodva én is a cserepek felé. Ügyet se vetve rám, gőgösen vette birtokba a tetőt, és hirdette fennhangon hogy: hahó, kezdődhet a tavasz, én készen állok! Fejemben ekkor kattant át valami a naptár részlegen, hopp, tényleg: üde szellő, finom illatok, madárdal, és háztető Barázdabillegetővel!
Ő "ébresztett" fel "téli álmomból". Gyönyörű tollruháját gondosan megtisztogatta köszöntött a magasból énekével. Nem volt szimfóniába illő, de szívemnek annál kedvesebb füttyentések. Gyakran "kávéztunk" tavaly is együtt az udvaron.
Ez a nevéhez hű madár farkával együtt 18 cm hosszú, kitárt szárnya a 25-30 cm-t is elérheti. Felsőtestének színe szürke, torka, begye mellének felső részéig fekete, nyakának hátsó része és tarkója bársonyos feketék, szemsávja, a fej és a nyak oldala, valamint alsóteste fehér, miáltal a szárnyon két világos csík keletkezik. A középső farktollak feketék, a többiek fehérek. A tojó színezete hasonló, de mint madaraknál szokásos, fakóbb és torokfoltja kisebb. Messziről is könnyen felismerhető, fekete fehér kontrasztos tollazata sokszor szinte világít, aránylag hosszú farka pedig billeget. Mint ahogy ezt a neve is sugallta.
Tápláléka rovarokból, pókokból, apró rákokból, férgekből áll, melyeket a talajon szaladgálva keresgél. De szívesen rájuk rajtol a tetőről is. Rövidtávú vonuló, de néha áttelel. Bár ez a konkrét pár még soha nem maradt itthon. Szívesen foglal el mesterséges odút is, a ház körül mindig megtalálja a számára legalkalmasabb körülményű fészkelő helyet, ahol növényi anyagokból csésze alakú fészket épít, melyet tollakkal és fűszálakkal bélel ki. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. A fiókák 14-15 napig maradnak a fészekben.
Hazánkban védelmet élvez. Állományának növekedését Te is segítheted odúk kihelyezésével! A barázdabillegető a rozsdafarkúakhoz hasonlóan a C típusú odút szereti. Ennek a nyílása nem kerek, hanem téglalap alakú, nyitottabb, mint a cinegék számára kihelyezhető. Ideális hely a z eresz alja, terasz, tornác teteje. Néhány technikai segítséget találsz
ezen a linken, ami jól jön, ha magad készíted az építményt, természetesen kérd szüleid segítségét!
