Az eddigi évekhez hűen most is hirtelen változott az idő. Egyik nap még nagykabát, sál, sapka, kesztyű, másnap pedig elég egy könnyedebb kiskabát, félcipő. Mínusz 6 fok után plusz 10. Kellemes meglepetés így február elején, de mint minden jóban, ebben is találhat a kákán csomót kereső valami rosszat. De.. most igaza van, ha óvatos. Csalóka ez a meleg. Hisz a nap erősen süt, melege nem csak az ablakon át erős, kint a friss levegőn is érezni, de nem szabad bedőlnünk neki, hisz még korán sincs ereje teljében. Alattomosan vár minden betegség, hogy kihasználja könnyelműségünket, miszerint a tél hideg zordságát megunva, a tavasz első csókjától elbódulva ledobjuk magunkról a feleslegesnek vélt nagykabátot. Utána szívhatjuk az orvosi rendelők már-már romantikusan orvosságszagú levegőjét, várva a megváltó receptre, közben magunkat és a természetet nyelvhasználatilag változatos, jelentésileg nem túl imponáló körmondatokkal illetve.
Ezen a reggelen a friss meleg nem csak a telet űzte el, de kimenőt adott a rosszkedvnek, gondoknak is. Rég volt ilyen üde a természet. A levegő kristálytisztán csillogott, a madarak kórusai köszöntő ódát énekeltek egymással versenyezve: kié a legszebb, leghangosabb.
A kórusba, mint a késve érkezett zenész kapcsolódott be az ütős szekció. Változatos ritmusképlettel bizonyítva, hogy Ő igenis ért a hangszeréhez, s egyrészt bocsánatot kérve késéséért teljes bedobással adta a ritmust. Ha valaki járatos a zene világában tudja, hogy a dobos lehet, háttérben van, alig látszódik a többiek mögött, de nélküle szétesne a zenekar, nem tartaná senki a tempót. Ez a zenész hétköznapjaiban is ilyen szerepet tölt be. A háttérben, hol nem mindig látjuk, de munkája igenis fontos, és elengedhetetlen az erdő, parkok lakói számára. Másként működnek a dolgok a természetben, sokkal egyszerűbben, mint nálunk az emberi világban. Sokszor ez az egyszerűség adja a szépségét is. Mindenki végzi a dolgát, hozzáértően, ellátja feladatait a rá szánt szerephez mérve a legjobban, mindenféle papír nélkül. Titokzatos dobosunk is ily módon lett a természet doktora. Egyetemet nem végzett, mégis sebészi pontossággal és biztossággal műti ki a repedésekből a bujkáló kártevőket. Orvos, építész egy személyben. Nem nehéz kitalálni kiről is van szó. A harkályok jeles képviselője: a Nagy Fakopáncs.
Erdők, kertek, parkok kedvelt vendége, ki hol hangos dobolással jelzi territóriuma határait, hol hosszas kopácsolással mélyíti addig a fa törzsét, ágát, míg el nem éri az ott rejtőző hernyót, lárvát.
Tevékenysége több szempontból értékelhető. Táplálékszerző útjai a kártevők ellen irányul, mely a fákra van jó hatással, fészkelő helyként készített odúja pedig kiköltözés után más élőlénynek szolgál szintén lakhelyül, menedékül. A precíz és veszélyes munkához precíz és jól tervezet test kell. Vaskos, erős csőr a véső munkához, stabil tartás a fán való kopácsoláshoz, melyet jól kiszolgál kemény farktollai, és egyedien kialakult lábujjtartása is. Még a földön állva is, ha az ember kalapácsol, néha nehéz megtartani az egyensúlyt, nemhogy a fán függőlegesen állva. Ezért lábain az ujjak úgy helyezkednek el, hogy előre is és hátra is két-két darab áll, mely kitűnően szolgálja a fán való stabil, biztonságos munkát. Miután kész a lyuk, van még egy "eszköz", a nyelve. Mélyre vájt lyukba hosszú nyelvével kényelmesen beér, mely nyugalmi állapotban a koponyája köré tekeredik. Mérnöki tevékenységhez mérnöki felépítés. Így könnyű dolgozni. de azért nem cserélnék vele. Alsó farok fedői és a fartájék skarlátvörös. A fekete bajuszsávot a tarkóval fekete sáv köti össze. Ez a fekete sapkával fehér a foltot zár közre. amely minden egyéb európai harkálytól megkülönbözteti. A két látható szélső farok tolla fehér, fekete pettyekkel, vagy sávokkal (a balkáninál ennek a fordítottja, fekete alapon fehéren pettyezett).
A fiataloknál a bajuszsávot a tarkóval összekötő sáv vékonyabb, gyakran nem is ér el a tarkóig. ha az általa készített lyukak alapján szeretnénk nyomára bukkanni, akkor kis lyukak alkotta karakterisztikus övet, gyűrűt kell keresnünk a törzs körül, ami arra utal, hogy a faj fanedvvel is táplálkozik. A talajon talált tobozok bebizonyíthatják, hogy a felettük álló fa egy rendszeresen látogatott "harkályműhely". Az ilyen hasadékok, rések a fában, farönkben, falban gyakran tartalmaznak szétfeszített tobozokat. A nagy fakopáncs egész évben váj lyukakat: a költési időszakon kívül lelt friss lyukak mindig e faj munkái. A madár gyakran feltöri a fészekodvakat, miközben énekesek fiókáiért kutat. Ennek az általánosan elterjedt fajnak a fészkelő odúja többnyire 1,8 méteres magasságban van a törzsön, vagy függőleges ágon, de akár telefonpóznán is lehet.
Saját maga által vájt, szűk bejárat után kiöblösödő odú csupasz aljzatára rakja 4-6 tojását, melyeken 14-16 napig kotlik. A fiókái fészeklakók, 20 napos korukban repülnek ki.
Hazánkban elterjedt, rendszeres fészkelő és védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Európában biztos állományú, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetett státuszú fajként tartják nyilván.
