A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula)

Hófedte tájakon gyenge szellő lengedez. Amerre a szem ellát, minden hófehér, egyedül a fák barna ágai zavarják meg ezt a harmóniát. Absztrakt képbe beleillő látvány ez: fehér alapon fekete, barna vonások. Minden gyűjtő megirigyelné. Ilyen hidegben a madár se mozog. Mondhatnánk, ha a távolban lévő juharfák ágát nem díszítené pár pirosas folt. Karácsony közeledtével lehet a természet öltöztette fel ünneplőbe a fákat? Közelebb érve -persze óvatosan- halk füttyentést hallhatunk. Nevezzük a természet játékának, ajándékának, a nagy hidegben a Süvöltő, ezt biztos nem így érzi. Magyar nevét - mint sok egyéb madarunk is - hangjáról kapta. Bizalmas kis tollas, ezért könnyű megfigyelni, közel enged magához. Téli vendégként érkezik hozzánk, bár előfordul, hogy költésével is megtisztel minket. Parkok, kertek, temetők lakója, a vadonban a fenyveseket, sűrűbb erdőket kedveli leginkább. Fák és lágy szárú növények magvait, rügyeit, valamint bogyókat fogyaszt leginkább, kedvence a kőris-, juharmag. Általában csapatokban találkozhatunk velük, ahogy gondot se fordítva ránk, békésen fogyasztják a magvakat. Ha véletlen valamelyik madár elszakad társaitól, könnyű rászedni. Apró füttyüket utánozva ő erre felfigyel, és válaszolva bátran közelít.

Ilyenkor jól megfigyelhetjük ezt a kb. 15 cm-es madarat. Ha őkelme alsórésze élénkpiros, rózsaszínű, farktöve fehér, feje fekete, háta kékesszürke, akkor biztosak lehetünk benne, hogy hím madárral van dolgunk. Ha a színezete egyszerűbb, fakóbb, akkor tojóval találkoztunk.   Csőrük rövid, lekerekített, éles élű, alkalmas a magvak és rügyek fogyasztásához. Költőhelyükön évente kétszer raknak 4-5 halványkék, vörös foltos tojásból álló fészekaljat.