Alacsonyabban jár a nap, hűvösebb szelek járják át a bokrosokat, nádasokat, kerteket. Reggel már elgondolkozunk, melegebben kell öltözködni. Nem hívta senki, de rendületlenül tör előre, megborzongatva a fák leveleit, s lassan megérkezve ránk köszönt az Ősz. Csapatokba verődve járják a szántókat a seregélyek, bokorról bokorra ugrálva kövérebb termések után kutat a Barát poszáta is. Fecskéink már útra keltek, persze még néhányan a levegőben repkedve hajszolják a megmaradt szúnyogokat, kiélvezve még minden percét annak a kis időnk, amit idén még nálunk töltenek. Számtalan hangfoszlányra lehetünk figyelmesek akár munkába menet , vagy egy vasárnap délutánon a kertben bámészkodva, s mind közül legjobban egy vékony kis sziszegés (avatottabb füleknek inkább: pergő "tszirrup" és a lágy "tupp") üti meg fülünket. Egy, kettő, majd közelebbről, távolabbról válaszolgat egymásnak e hang tulajdonosai, s ha türelmesek vagyunk megláthatjuk kis csapatukat, ahogy egyik fáról a másikra röppennek. Apró kis madár, hosszú farok, fehéren világító fejtető. Élelem után kutat az Őszapó csapat is. Nevével ellentétben nem csak ősszel figyelhető meg. Az őszapó (Aegithalos caudatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a őszapófélék (Aegithalidae) családjába tartozó, apró madárfaj. Hazánkban általánosan elterjedt faj, (állománya talán csak az Alföld délkeleti részén mondható ritkásnak) kb. 105 000 - 180 000 költőpárral képviselteti magát.  B okros aljnövényzetű ligetes erdőket, fiatal fenyveseket választ fészkelő helyéül. Fő táplálékát   pókok, és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik valamint hártyásszárnyúak képezik. Téli étrendjében legfőbb szerepet a madáretetők kínálata jellemzi. Viselkedésére legjellemzőbb a csapatban lét, előfordul, hogy cinegékhez csapódva keresgél élelem után.

Ovális fészkét ágvillákba, bokrokba, dús növényzetű erdőkbe építi meg hernyók, pókok fonadékából, mohákból, s zuzmókból. Gondosan bélelve készíti elő az évi egyszeri költésre, mikor is 9-11 tojást rak, melyek kb. 12 napi kotlás után kelnek ki. Apró madár, de a betolakodókkal szemben könyörtelen. Bátran védelmezve óvja fészkét. A fiókákat mindkét szülő eteti, majd aggódva figyelik őket, ahogy bő három heti táplálás után elindulnak első útjukra. A fiatal madarak első vedlésük után nyerik el végleges tollruhájukat, mely legjobban így jellemezhető: Jellemző, rikító fekete-fehér tollruha, a fejtetőn szürkés, fekete sáv, de ez hiányozhat is. A szárny fekete sávja meghosszabbodik a farok tollakban, amik majdhogynem hosszabbak, mint a madár testhossza. Ez az, ami határozásában a legnagyobb segítség lehet a már említett hangján kívül.

S bár ahogy a fecskék sem csinálnak nyarat, az ősz sem e madár munkája, de mégis, színezetében, vékony, egyszerű énekében ott rejlik az ősz hangtalan, szürke köppönyege, mely végül csodás színekbe borítja az egész világot.

 

Juhász Tamás

MME Gödöllői Csoportja, tanító

Alacsonyabban jár a nap, hűvösebb szelek járják át a bokrosokat, nádasokat, kerteket. Reggel már elgondolkozunk, melegebben kell öltözködni. Nem hívta senki, de rendületlenül tör előre, megborzongatva a fák leveleit, s lassan megérkezve ránk köszönt az Ősz. Csapatokba verődve járják a szántókat a seregélyek, bokorról bokorra ugrálva kövérebb termések után kutat a Barát poszáta is. Fecskéink már útra keltek, persze még néhányan a levegőben repkedve hajszolják a megmaradt szúnyogokat, kiélvezve még minden percét annak a kis időnk, amit idén még nálunk töltenek. Számtalan hangfoszlányra lehetünk figyelmesek akár munkába menet , vagy egy vasárnap délutánon a kertben bámészkodva, s mind közül legjobban egy vékony kis sziszegés (avatottabb füleknek inkább: pergő "tszirrup" és a lágy "tupp") üti meg fülünket. Egy, kettő, majd közelebbről, távolabbról válaszolgat egymásnak e hang tulajdonosai, s ha türelmesek vagyunk megláthatjuk kis csapatukat, ahogy egyik fáról a másikra röppennek. Apró kis madár, hosszú farok, fehéren világító fejtető. Élelem után kutat az Őszapó csapat is. Nevével ellentétben nem csak ősszel figyelhető meg. Az őszapó (Aegithalos caudatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a őszapófélék (Aegithalidae) családjába tartozó, apró madárfaj. Hazánkban általánosan elterjedt faj, (állománya talán csak az Alföld délkeleti részén mondható ritkásnak) kb. 105 000 - 180 000 költőpárral képviselteti magát.  B okros aljnövényzetű ligetes erdőket, fiatal fenyveseket választ fészkelő helyéül. Fő táplálékát   pókok, és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik valamint hártyásszárnyúak képezik. Téli étrendjében legfőbb szerepet a madáretetők kínálata jellemzi. Viselkedésére legjellemzőbb a csapatban lét, előfordul, hogy cinegékhez csapódva keresgél élelem után.

Ovális fészkét ágvillákba, bokrokba, dús növényzetű erdőkbe építi meg hernyók, pókok fonadékából, mohákból, s zuzmókból. Gondosan bélelve készíti elő az évi egyszeri költésre, mikor is 9-11 tojást rak, melyek kb. 12 napi kotlás után kelnek ki. Apró madár, de a betolakodókkal szemben könyörtelen. Bátran védelmezve óvja fészkét. A fiókákat mindkét szülő eteti, majd aggódva figyelik őket, ahogy bő három heti táplálás után elindulnak első útjukra. A fiatal madarak első vedlésük után nyerik el végleges tollruhájukat, mely legjobban így jellemezhető: Jellemző, rikító fekete-fehér tollruha, a fejtetőn szürkés, fekete sáv, de ez hiányozhat is. A szárny fekete sávja meghosszabbodik a farok tollakban, amik majdhogynem hosszabbak, mint a madár testhossza. Ez az, ami határozásában a legnagyobb segítség lehet a már említett hangján kívül.

S bár ahogy a fecskék sem csinálnak nyarat, az ősz sem e madár munkája, de mégis, színezetében, vékony, egyszerű énekében ott rejlik az ősz hangtalan, szürke köppönyege, mely végül csodás színekbe borítja az egész világot.

 

Juhász Tamás

MME Gödöllői Csoportja, tanító