Az erdőt járva gyakran hallhatjuk füttyentését, majd ha megállunk, kémleljük a fák törzsét, meg is láthatjuk a hang forrását. Szürkéskék hát, fejtető, világos hasi oldal, fekete szemcsík. E gyönyörű tollruha gazdája nem más, mint a csuszka. Ha van egy kis időnk, érdemes figyelni rá, s rögtön megértjük, honnan kapta beszédes nevét. Kevese (ha nem egyetlen képviselője) azon madarainknak, akik fejjel lefelé közlekedve szerzik táplálékukat a fák törzsén, ágaikon. Fentről indul, majd spirális úton járja be a fát, mikor leér, átröppen a következő terített asztalra, és kezdi elölről a műveletet, amely során a kéreg repedései közt keresgél lárvák, ízeltlábúak után. Télen szívesen látogatja az etetőket is. Lombos és elegyes erdők, parkok, kertek madara.

Lakhelyéül ugyanolyan szívesen választ mesterséges, mint természetes odút. Azt sem bánja, ha esetlegesen a nyílás túl nagy: sárral betapasztja, és már birtokba is veszi. Az se ijeszti meg, ha az előző tulajdonos egy jóval nagyobb Fekete harkály volt, akár fél kilónyi sarat is képes bedolgozni. Innen ered népi elnevezése: köcsögölő madár. S ha kész a lak, s az időjárás se túl zord, január elején már hallhatjuk a hím hangos, elnyújtott ismétlődően felcsendülő nászhangjait. A költéshez április elején lát neki. Mielőtt végleg elfoglalja a már előkészített fészket, kitisztítja, a régi kéreg darabkákat, száraz leveleket kidobálja, és frissekkel béleli. 6-8 tojást rak, amelyek 14-15 nap alatt kelnek ki. Miután kikelnek, a szülők hozzálátnak a gondozás fáradságos feladatához, mikor is kb. 2 óránként etetik a sok kis éhes csőrt. Egészen sokáig, kb. 22-25 napig maradnak a fészek védelmet nyújtó falai közt, s mikor már biztonságosan repülnek, akkor hagyják csak el azt.

Juhász Tamás

MME Gödöllői Csoportja, tanító