Mi tagadás: Sástóra szoktunk. Télen-nyáron, hétköznap vagy hétvégén, hajnalban vagy délután: rendszeresen itt találjuk magunkat.
Egy ősszel kezdődött. Sosem látott változatosságban rengeteg szép formájú és színű száraz falevelet meg épségben lehullott makkot gyűjtöttünk az ovis lurkókkal. Boldogok voltak, hogy engedélyeztük az avardobálást is: odaállhattak a maguk keltette szárazfalevél-eső alá.
Beleszerettünk a vadkacsákba. A tó melletti padról szoktuk őket figyelni és etetni. Nyár elején garantáltan ellágyulunk a sok kiskacsa láttán!
Sokan szeretnek idejárni, de sosincs zavaró tömeg. Mi Sástó titka? A városi ember végre közelről megfigyelhet növényt-állatot; én húsz év kihagyással Sástón láttam újra ebihalakat. A szitakötők lenyűgözik a piciket. Megörülnek a nagy térnek, az izgalmas fahidaknak, a kalandozásnak a szigeten. A babakocsis, tipegő korú gyerekesek sosem hiányoznak innen, az iskolás csoportok több napra maradnak a faházakban.
Csónakázhatunk, vízi biciklizhetünk, pecázhatunk (egyedülálló módon nem kell a tóra horgászengedély, a zsebpeca helyben kapható), megmászhatjuk a sárga kilátót (engem a tériszonyom minduntalan a kilátó tövében marasztal, a család többi tagja nem lévén hozzám hasonló nyimnyám, élvezettel küzdi le a spirális lépcsősort).
Végül képzeljünk el egy hatalmas tisztást: emitt rotyog a gulyás a bográcsban, távolabb plédeken heverész az ifjúság, amott egy iskoláscsoport tízóraizik a faasztaloknál, mi a felhőket bámuljuk. a tó melletti rét is népszerű. Ha nincs kedved piknikezni-pihenni, fuss versenyt, eregess sárkányt, élvezd a teret és a jó levegőt, hallgasd a természet hangjait! Ha nem szeretsz a fűben falatozni, választhatod az éttermet is, falevél helyett vihetsz haza bazári szuvenírt vagy képeslapot emlékül.
Sétálgathatunk az erdőben, gombászhatunk, túrázhatunk. Sástón nyugalom van és végtelen számú lehetőség a pihenésre. Mindenki szabadon eldöntheti, mi számára a valódi kikapcsolódás. Nekem nem utolsó sorban a palacsinta habos kávéval a tóra néző büfé napernyői alatt.
(Fehér B.)